A nagy vértesi bringatúra

A Vértes-hegységet felfedező bringatúra annyira változatos értékeket tartogat, hogy bátran merem állítani: hazánkban kevés ehhez fogható akad. Ha nem félünk az emelkedőkkel tarkított, több mint 90 km-es távtól, akkor az alábbi útvonalat bejárva felejthetetlen élményekben lehet részünk.

Részletes útvonal:

Szárliget (vasútállomás) – Vérteskozma – Gánt – Csákberény – Csókakő – Mór – Pusztavám – Oroszlány – Kecskéd – Környe – Tatabánya (vasútállomás)

Táv: kb. 90 km

Irány a Vértes szívébe

Túránkat Szárliget vasútállomásától kezdtük, amely tökéletes kiindulópont: Budapest és Győr felől is óránként járnak az alacsony padlós, modern személyvonatok. A peronokat az állomásépülettel ellentétes irányba kell elhagyni, a Vasút utca után a Baross Gábor utca irányát követve hamar kiérünk a faluból. Szárliget az Országos Kéktúra egyik szakaszhatára is, ezért a települést elhagyva egy ideig a kék jelzést kell követni. A kerékpárral végig maradjunk az erdészet által használt, aszfaltos úton. Minősége nem a legjobb, de biciklivel járható. Ottjártunk idején hajnalban nagy esőzések voltak, ezért az utat több helyen sártenger borította, így „dagonyázni” kényszerültünk néhány alkalommal. Szerencsére azonban az időjárás kegyes volt hozzánk, mert szinte zavartalan napsütésben lehetett túrázni.

Vértesi erdő

Hamar elnyelt minket Vértes rengetege, első állomásunk a festői Vérteskozma települése volt, eddig a pontig ismert volt számomra az útvonal és a táj is, ugyanis ezt a szakaszt korábban már bebarangoltuk kerékpárral is. Vérteskozma az egyik kedvenc magyarországi településem: a piciny zsákfalu hajdanán németek által lakott volt, ők építették jellegzetes fehér parasztházait is. A második világháború utáni kényszer-kitelepítésekkel szinte a teljes lakosságát elvesztette, napjainkban élő skanzenként, a csendre és pihenésre vágyók paradicsomaként éledt újjá. Eredeti tervünk a várgesztesi várat is érintette volna, amely földúton kb. 4 km kitérő Vérteskozmától. A nedves időjárási viszonyok miatt viszont úgy határoztunk, hogy végig szilárd útburkolaton maradunk, s folytattuk utunkat Gánt felé.

Vérteskozma

Gurulás Gántra

Vérteskozmát elhagyva egy időre elbúcsúztunk az emelkedőktől. A kellemes őszi napsütésben ereszkedtünk a falu bekötő útjának kereszteződéséig, majd balra Csákvár irányába kormányoztuk vasparipáinkat. Csákvárig azonban mégsem ereszkedtünk le, mert nagyon sokat kellett volna utána visszakapaszkodni, ezért Székesfehérvár felé vettük az irányt. Aki mégis veszi a fáradságot, és ellátogat Csákvárra, akkor mindenképpen nézze meg a 18. századi klasszicista stílusú Esterházy-kastélyt, valamint egyen egy finom süteményt a messze földön híres Csuta Cukrászdában.

Gurulás Gántra

Mi tehát begurultunk Gántra, amely – Vérteskozmához hasonlóan – egy sváb múlttal rendelkező település, takaros központi résszel, templommal rendelkezik a 800 fős község. A korábbi bányászmúlt már történelem, ma már idegenforgalomból élnek itt a helyiek, turistaszállások és a táj szépsége vonzzák a látogatókat. Külön érdekesség a település után következő bauxitföldtani park, ahol a bauxit külszíni fejtése miatt marsi tájhoz hasonlítható tájkép jött létre. A termelés 1926-1987-ig folyt Gánt határában, a világ egyik legismertebb bauxitbányájának számított, a külszíni fejtés okozta tájsebeket pedig azóta próbálják rehabilitálni. A park mellett bányászattal foglalkozó múzeum és tárna is várja az érdeklődőket.

Bauxit földtani park

Széllel szemben

Gánt-Bányatelepet elhagyva egy körforgalomig gurultunk, majd jobbra indultunk Csákberény irányába, jobbról pincék mutatták a móri borvidék közelségét. Túránk egyik legnehezebb szakasza következett, az emelkedés mellett az erős szembeszéllel is megküzdöttünk. Lassan tudtuk le a kilométereket, cserébe viszont a táj kárpótolt minket a szenvedésekért: a tér kitágult, majd hatalmas dolomitsziklás dombok vettek minket körül. Az út mentén található fehér kőből készült, második világháborús emlékműnél érdemes megállni. Ajánlott felmenni a szomszédos domb tetejére, mert a panoráma csodálatos, a környék jól belátható, s távolból már biztatóan látszanak Csákberény tornyai. Az emlékmű az 1945. március 16-án hősi halált halt 2. magyar páncélos hadosztálynak állít emléket.

Csákberényi panoráma
Kilátás a háborús emlékmű melletti dombtetőről

Borvidék és a Móri-árok szépségei

Csákberényt elérve örültünk annak, hogy végre lakott településre érkeztünk, azonban ottjártunk alkalmával semmilyen boltot vagy kocsmát nem találtunk, de a település neve mégis a fejünkben fog maradni. Mór felé a határában található egyik érdekes nevezetessége, „egy földből kitörő metrókocsi”. Szuper fotós téma, ajánlom mindenkinek.

Földből kilövő metrókocsi

Utunkat nem Sörédnek, hanem a település felső útján a focipálya mellett elhaladva, Csókakő felé folytattuk – hangulatos családi pincék övezték utunkat, miközben ráláttunk a Móri-árokra is. A tiszta időnek köszönhetően már Bodajk és a Bakony vonulatai is látszottak. Egyik leghangulatosabb szakasza volt ez a túrának, minimális autós forgalommal, hiszen errefelé csak a helyi pincetulajdonosok mennek kocsival.

Móri borvidék

Csókakő vára már a távolból látszott, így könnyű volt odatalálni, mi a parkolóig tekertünk fel, de így is combos emelkedőket kellett leküzdenünk. Itt már étkezési és pihenési lehetőség is adott.

Csókakő vára

Csókakőről szépen kiépített és kitáblázott kerékpárút vezetett minket Mórra: az út kellően széles volt, mert a helyi szőlősgazdák is használhatták, a bicikliseknek pedig jól kiépített pihenőhelyeket is alakítottak ki. Móron célszerű még egy pihenőt tartani, annak aki még nem tette, mert utána hosszabb „településmentes” szakasz következik: mi Pusztavám irányába tekertünk tovább, azonban Árkipusztánál elkanyarodtunk jobbra, így újra betértünk a vértesi erdőbe.

Csókakő-Mór kerékpárút
Kerékpárút Csókakő és Mór között

Újra a vértesi erdőben és Oroszlány

Minimális forgalom mellett tudtunk zavartalanul tekerni a pusztavámi ipartelepekig, ahol balra fordultunk. Pusztavám elérése előtt jobbra vettük az irányt, hogy az erdőn keresztül érjük el Oroszlányt. A közelben található Bokod is, ahol a híres cölöpökön álló üdülőfalut lehet megtekinteni az erőmű egykori taván, de mi inkább a rövidebb erdei szakaszt választottuk. A vértesi tájon át haladva több kerékpárossal is találkoztunk, élveztük a (szél)csendet is. Utólag vettem észre a térképen, hogy az útról letérve gyalogtávra elérhetőek lettek volna a vértesszentkereszti kolostorromok is.

Oroszlányra több tó, egy ipari park és egy szebb napokat megélt focistadion mellett érkeztünk meg. A bányászvároson áthaladva megcsodáltuk az 1958-ban épült Városkaput, valamint a szocialista realizmus stílusban készült lakó- és középületeket is. A kőszén bányászatáról híres város főutcáján Környe irányába indulva értük el a Borostyán Vendéglőt, ahol baráti áron tudtunk meleg ételt magunkhoz venni. A helynek volt egy „időkapszula” jellege, mert kb. 30 évvel ezelőtt is így nézhetett ki.

Oroszlány - Városkapu

Majk és az Oroszlány-Tatabánya kerékpárút

A Takács Imre utcára, majd a Majki utcára fordulva pedig a kamalduli remeték barokk műemlékegyüttesét értük el (Majk). A némasági fogadalmat tevő barátok hajdani lakóhelyét éppen felújították, de látogatható. A közelben található az egyik legkomolyabb bányászattal foglalkozó kiállítás, az Oroszlányi Bányászati Múzeum is.

Majki apátság
Majki apátság barokk épületegyüttese

Majkról már hangulatos, egy kisebb tó mellett futó murvás kerékpárút vezetett Kecskéd irányába, a Környei utat keresztezve pedig rátértünk a 2019-ben átadott Oroszlány-Tatabánya kerékpárútra. Aszfaltozott, táblázott, jó minőségű széles kerékpárútról beszélünk, sok bringást is láttunk rajta.

oroszlány-tatabánya kerékpárút

oroszlány-tatabánya kerékpárút

Kecskéden egy fogadott minket a település elején, majd a kerékpárút a Fő utcán haladt át, utána a Sport utcára lekanyarodva hagytuk el a rendezett falut, hogy hamarosan megérkezzünk Környére, ahol az Által-ér felduzzasztásával keletkezett Környei-tó várt minket. Ettől kezdve már az Által-ér mentén haladtunk tovább a tatabányai Erőmű-tóig, ahol véget ért a jó minőségű kerékpárút. Itt megszemléltük a tó szélén sorakozó cölöpös horgásztanyákat, majd beérkeztünk Komárom-Esztergom megye székhelyére, Tatabányára.  A vasútállomásnál 92 km-t mutatott az óránk.

Tatabánya - Erőmű-tó

Összegzés

Nem könnyű összeírni, mennyi figyelemre méltó látnivalóval találkoztunk túránk során, de nagyon röviden megpróbálom: csodás tájak és panorámák, népi építészeti emlékek, bányászati emlékek, borvidék, vár, kiépített kerékpárutak, valamint 7 nagyobb tó. Mindenki kiválogathatja számára a legérdekesebbet, amiben jobban elmerülhet az út során.

0 Shares

One Comment on “A nagy vértesi bringatúra”

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük