Kőris-hegyi csúcstámadás – Két keréken a Bakony legmagasabb pontján

Ha a Magas-Bakonyról van szó, akkor megkerülhetetlen annak legmagasabb pontjáról szót ejtenünk, a 709 méter magas Kőris-hegyről. Zircről induló kerékpártúránk a csúcs meghódítását tűzte ki célul.

Részletes útvonal: Zirc – Pénzesgyőr – Bakonybél – Kőris-hegy, Vajda Péter kilátó – Bakonybél – Bakonykoppány – Béb – Csót – Csóti hadifogoly- és leszerelőtábor temetője – Pápateszér – Bakonytamási – Gic- Sokorópátka – Tényő – Győr

Távolság: kb: 120 km

Vonattal a Bakony fővárosába, Zircre

Kora reggel, frissítő hidegben szálltunk fel a nyúl-yorki (azaz nyúli) vasúti pályaudvaron a Veszprém irányába tartó Bakony-Express járatára. Sok választásunk nem is volt, hogy melyik vonattal induljunk útnak, ugyanis ezen a vonalon sajnos ritkán járnak vonatok. Azonban a 7:21-es Győrből induló járat sok embernek bizonyult ideális választásnak a szép őszi szombati napon: túrázók és kerékpározók jelentős számmal képviseltették magukat a kék retro kocsikban. Szerencsénkre a gondos vasúttársaság egy kerékpárszállító vagont is csatlakoztatott a szerelvényhez, így kényelmesen elfértünk a Bakony fővárosáig, Zircig. A másfél órás úton a vonat a Cuha-völgyében halad, amely a Bakony egyik legnagyobb látványossága, a vonat több alagutat és völgyet is átszel komótos útja során. A kerékpárosok nagy része Zircet választotta kiindulópontként, sokan kifejezetten „montival” érkeztek „zúzni” egyet az erdőbe.

Irány a Bakony két keréken

Zirci apátság

Mi a szolidabb trekking biciklikkel Zirc központja felé vettük az irányt, ahol röviden szemügyre vettük a ciszterci apátság pompás barokk épületét, majd a főúton egy rövid ideig Veszprém irányába tartva lekanyarodtunk Pénzesgyőrnek, ahol kisebb-nagyobb emelkedők következtek, majd egy nagyobb gurulás Pénzesgyőrig. Zircet elhagyva a csodálatos bakonyi táj látványát élvezhettük: legelésző marhacsordák, kisebb-nagyobb tisztások, kikerics virágok övezték utunkat. Pénzesgyőrött még kerékpárjavító állomással is találkoztunk.

A Bakony turisztikai központja egyértelműen Bakonybél, amely rendkívül sok nevezetességgel várja az ide érkezőket. Itt található a több mint 950 éves Szent Mauríciusz Bencés Monostor, a Pannon Csillagda (csillagvizsgáló), a varázslatos környezetben lévő Szentkút-kápolna, de olyan természeti látnivalók is a közelben vannak, mint a “bakonyi Gyilkos-tó” (igazi nevén: Hubertlaki-tó), az Odvaskői-barlang vagy az általunk célba vett Kőris-hegy is. A látogatók könnyedén eltölthetnek itt több napot is, ugyanis szálláshelyből és étteremből is több található a piciny faluban.

bakonybél apátság

A település végén (Pápa irányába) jobbra fordulva lehet elkezdeni az emelkedést (összesen 455 m felfelé) a hegycsúcs irányába. Az út elején egy parkoló is van az autóval érkezőknek. Egy ideig a kéktúrázókkal együtt tekerünk, majd a gyalogtúrázók elkanyarodnak az erdőbe, a kerékpárosok pedig az aszfaltozott, kanyargós erdészeti úton folytatják útjukat a Bakony legmagasabb pontja felé. Az út minősége vitatható, emelkedésnél nem volt baj, de lefelé már sokat fékezgettünk, hogy kikerüljük a nagy kátyúkat. Az utat közepesen meredeknek mondanám, de a teljes távolság Bakonybéltől a kilátóig 14 km volt, ezért legalább másfél-két órát szánjunk rá erre a kitérőre.

kőris-hegy

A kitérő megéri, hiszen az út mentén is csodálatos látványban lehet részünk. Hatalmas fák, szerpentinek vettek minket körbe. Megjegyzendő, hogy egy tábla Zirc felé is mutatott utat az erdőn keresztül, annak minőségéről azonban nem tudok nyilatkozni, mert nem próbáltuk ki trekking bicajunkkal. A hegyre felérve egy golf labda formájú adótoronynál végződik az aszfaltos út, a fakilátó (Vajda Péter-kilátó) még kb. 150 méterre van gyalogos ösvényen. Lépcsőin vigyázzunk, mert meredek feljutni.

kőris-hegy adótorony

A panoráma tiszta időben egészen Pannonhalmáig ér. Ottjártunkkor sok hegyi kerékpárossal találkoztunk, akik szintén a csúcstámadásban voltak érdekeltek. Meg kell emlékeznünk még egy kitartó országúti kerékpárosról is, aki Veszprémből indult és három bakonyi csúcsot vett célba útja során. Az ereszkedés is érdekes volt a hegyről: az út minősége és hosszúsága miatt is sokáig tartott a lefelé vezető út is. Talán Horvátországban gurultam le ilyen sokat a tengerig, de Magyarországon még nem.

kőris-hegy panoráma

Bakonybélbe visszaérve folytattuk utunkat Pápa irányába. Az út frissen aszfaltozott, tükörsima volt. Enyhe lejtésének köszönhetően pedig kényelmesen 30 km/h-ás tempóval ereszkedtünk le Bakonykoppányig. A falu központjában megérdemeltünk egy jó korsó sört az autentikus helyi „italboltban”. Az időkapszulának is nevezhető kocsmában körülbelül olyan áron csapolták a sört, amilyen áron főiskolás koromban a fővárosban lehetett kapni az olcsó nedűt. Bakonykoppány után Béb következett, ahol egyből elfordultunk Csót felé. Csót egy nagyobb település, rendezett főutcával is rendelkezik. Egy pizzéria (Aranysas Pizzéria) is található itt, amely noha csak 4-kor nyitott, ottjártunkkor (kb. fél 3-kor) kérésünkre a tulajdonos sütött nekünk pizzát és a Gerence Bisztróba szállítatta, külön köszönet neki ezért.

Bakonyi hegyek után

Röviddel 4 óra után indultunk tovább Csótról, ahonnét még láttuk az általunk nemrég meghódított Kőris-hegyet. Még kb. 50 km volt azonban hátra utunkból, 7 órakor pedig már sötétedett, ezért gyorsabbra vettük a tempót. Pápateszérnek indulva azonban a 832-es útról még letértünk, hogy megnézzük a Csóthoz tartozó első világháborús hadifogoly temetőt. A hadifogoly tábor később a magyar leszerelő katonák gyűjtőtábora lett, így nemcsak orosz, olasz, szerb. román, lengyel, hanem magyar katonák sírjait is megtaláljuk a szépen felújított sírkertben, az elhunytak nagy része valamilyen fertőzésben, járványos megbetegedésben halt meg.

csót hadifogoly tábor temető

A temető után gyakorlatilag erős tempóban tekertünk keresztül Pápateszér, Bakonytamási, Gic és Sokorópátka településein. Gic és Sokorópátka között már-már úgy éreztük, hogy soha nem ér véget az út.

Gic és Sokorópátka között

Sokorópátka pedig a megye leghosszabb települése, sok emelkedővel. Ezeket a nehézségeket leküzdve Tényőig már könnyű volt „gurulni”, ahol a híres „tényei” Vadász Betérőben még egy utolsó frissítő italt vettünk magunkhoz, hogy „kipihenten” érkezzünk meg Győrbe.

0 Shares

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük